Azt hiszem abban sokan egyet érthetünk, hogy kevés jobb dolog van egy frissen sült, ropogós, meleg házikenyérnél… Arról nem is beszélve, hogy néha már kissé unalmassá vált a sima bolti kenyér. Horvátországi nyaralásunk során, azonban találtunk egy mennyei kenyeret, amit elhatároztam, hogy itthon is megsütök majd. Ez pedig nem más, mint az ISTENI HAJDINÁS-DIÓS KENYÉR!

 A kenyér története röviden annyi, hogy egy szép nyári napon, a tengerpartról visszatérve az apartmanba, nem volt semmi a hűtőben… Így hát elmentünk a boltba, és egészen véletlenül (mivel a családban senki nem beszél horvátul, így fogalmunk sem volt milyen kenyeret veszünk le a polcról) vettünk egy teljesen átlagosnak tűnő kenyeret -ekkor még mit sem sejtve arról, hogy ez nem egy átlagos bolti kenyér- Visszaérve szépen elővettük a frissen vásárolt dalmát sajtokat, sonkát és KENYERET, ami bőven lepipálta a híres horvát különlegességeket…Annyira elnyerte a tetszésünket, hogy gyorsan megnéztem a kenyér csomagolásán az összetevőket, (kisebb fordítási bajlódások után sikerült is mindent összeszedni) amint pedig hazaértünk, elkezdtem ezek alapján kísérletezni. És így született meg az a bizonyos házi kenyér!

Íme tehát a “HORVÁTORSZÁG IHLETTE HAJDINÁS-DIÓS KENYÉR” recept:

•  260g teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt
• 150g hajdinaliszt
• 90g dió (ez ízlés szerint lehet több kevesebb, nekünk ez a mennyiség vált be)
• 2 ek. lenmag
• 1 ek olivaolaj
• fél ek só
• 200g meleg víz
• fél csomag szárított élesztő
• 1 kk barnacukor
• 95g langyos víz

(ebből az adagból, egy kb. 700 grammos kenyér lesz)

Elkészítés:

1. Első lépésként, futtassuk fel egy bögrében a szárított élesztőt a langyos vízzel és a barnacukorral. (amíg ez felfut, vagyis már kellően habzik a teteje el tudjuk készíteni a kenyér többi részét)
2. Mérjük ki a liszteket, sót, olivaolajat, lenmagot, majd vágjuk össze a diót, (szerintem érdemes időt tölteni vele, és késsel felaprítani, mint darálóval megőrölni, mert úgy nagyon apró lenne a dió, és sokkal jobb látni és érezni a fogunk alatt a nagyobb diódarabokat amit késsel így akkorára vághatunk, amekkorára szeretnénk) majd mehet bele a meleg víz. Most pedig jöhet a piszkos munka, a dagasztás!

3. Mikor már elkezdett a tészta valamennyire összeállni (először úgy tűnhet, hogy kevés a víz, de ne ijedjen meg senki, ha beleöntjük az élesztős keveréket, már tökéletes lesz a massza) öntsük bele a felfuttatott élesztőt, és dagasszuk tovább, addig amíg a tészta jó ruganyos nem lesz, és összeáll egy gombóccá. Ezután takarjuk le egy konyharuhával, és hagyjuk megkelni kb.30 percig.(tipp: mielőtt magára hagyjuk a tésztánkat, érdemes alálisztezni, hogy a kelesztési idő után, könnyen feltudjuk majd szedni a tálból)

4. Ha letelt az fél óra, jöhet egy újabb gyúrás. Jól dögönyözzük át a tésztát (ha szükséges adhatunk hozzá még egy pici lisztet) majd ismét hagyjuk magára letakart konyharuha alatt újabb 30 percre.

5. Mikor ez a pihentetési idő is letelt, következhet az utolsó dagasztás, és pihentetés -szintén 30perc-. A kelesztések után egy szépen megduzzadt tésztát fogunk kapni,ami ilyenkor már készen áll, hogy bemehessen a sütőbe 150C-ra kb. 70 percre. Fontos, hogy az utolsó kelesztés után, már ne gyúrjuk át, hagyjuk, hogy a tészta levegősen mehessen sülni. Rakhatjuk tepsibe, vagy akár püspökkenyér formába, én egy vájlingban sütöttem, hogy kör alakú legyen, a lényeg, hogy egy kicsit olajozzuk ki a formát, amibe sütjük.

6. Ha kisült a kenyér, vegyünk ki a sütőből, és egyből borítsuk ki a formából (mivel sütés előtt kiolajoztuk, könnyedén ki fog csusszanni bármilyen formából). Pihentessük rácson, majd mikor már nem forró, vágjuk meg, és faljuk fel! Najó, talán sok lenne egyszerre az összes… 🙂 A kenyér illata mennyei, az ízéről nem is beszélve, és zacskóban tárolva napokig puha marad.

 Remélem, hogy tetszik a recept, és egy ráérősebb napon ki is próbáljátok. Sajnos kicsit időigényes, (mivel összesen 1,5órát kel a tészta) és a kenyérsütés sokak számára bonyolultnak, és nehéznek tűnhet, de higgyétek el, hogy nem az, szerintem mindenkinek sikerülhet, a jóleső érzés, és mennyei ízek, pedig nem maradnak el!

Jó sütést Mindenkinek!

Csípős reggelek, széltől susogó fák, őszi bakancs, és tökfaragás… Mi sem jellemezhetné jobban az őszt, mint ezek a szavak? Megvan… Az ALMÁS PITE!

 

Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy az almás pitét (majdnem) mindenki imádja. Általában tipikusan ez az a sütemény, amit Nagymamáink készítettek nekünk, egy hétvégi látogatás alkalmával, vagy csak mert annyira szeretnek minket. 🙂

Nem kérdés, hogy remekül tudják elkészíteni ezt a süteményt, (persze ahány ház, annyi szokás, de olyan nagy különbségek csak nem lehetnek a piték között) de mégis mertem venni a bátorságot, hogy egy kicsit felturbózzam a jól bevált receptet, és valami újabbat kreáljak belőle. Így született meg a feltúrbózott, extra finom almáspite!

Íme tehát a recept, azzal a bizonyos EXTRA hozzávalóval:

a pitéhez:

• 250g liszt (most teljes kiőrlésű lisztet használtam, de jó a finomított is)
• 150g hideg vaj
• 40g cukor
• 60g hideg víz

az almás részhez:

• 2db nagyobb alma
• 50g barna cukor
• 1 csapott teáskanál fahéj
• fél citrom leve

a krémhez:

• 200g krémsajt (mascarpone sajtot használtam)
• 4 evőkanál cukor
• 1 tojás
• vanília aroma (de nyugodtan lehet használni vaníliás cukrot is, csak akkor kevesebb cukor kell bele)

Elkészítés:

1. Először készítsük el a pite tésztát, ugyanis ennek, majd pihennie kell egy kicsit a hűtőben. Addig pedig lesz időnk elkészíteni a pite többi részét. Az összes hozzávalót mérjük ki, és robotgéppel, vagy akár a kezünkkel dolgozzuk össze. Mikor a hozzávalók összeálltak egy gombóccá, csomagoljuk fóliába és fél órát pihentessük a hűtőben.
2. Ezután állítsuk össze, azt a bizonyos EXTRA részét a pitének. Itt is roppant egyszerű a feladat, mert minden hozzávalót belerakunk egy tálba, és egy villával simára keverjük.

 3. Az almákat pucoljuk meg, vágjuk ki a magházat, majd vágjuk fel vékony cikkekre. Dobjuk egy nagy tálba,szórjuk meg a barna cukorral, és fahéjjal, majd nyomjuk rá a fél citrom levét. Ezután jó alaposan keverjük össze, majd hagyjuk állni, hogy az alma kiereszthesse a levét.

4. Ha letelt a fél óra (ezalatt pont kényelmesen elkészülhet az almás és krémsajtos része a pitének) vegyük ki a hűtőből a tésztát. Először a tészta kb. 2/3-ra lesz szükség, (a maradékot csomagoljuk vissza a fóliába és rakjuk vissza a hűtőbe) amit lisztezett felületen kb, fél cm vastagságúra nyújtunk, akkorára amekkora belefog férni egy 23cm átmérőjű piteformába. A tésztát jól egyengessük bele majd takarjuk le alufóliával és szórjunk rá babot nehezékként. Ezután már mehet is a 180C-ra előmelegített sütőbe 10 percre.

5. Ha letelt a 10 perc, vegyük ki, és szedjük le róla a babot, és az alufóliát, majd tegyük vissza ismét 10 percre. Ezalatt pedig készítsük el a tetejére a rácsokat. Vegyük ki a hűtőből a maradék tésztát, és hasonlóképp, mint az előbb ezt is nyújtsuk ki. Most pedig egy pizzavágóval/késsel, vágjunk belőle kb. fél cm vastag csíkokat.

6. Ha letelt az újabb 10 perc, vegyük ki a pitét, és kezdődhet a rétegezés! Először kenjük rá a krémsajtos keveréket, majd rendezzük el rajta az almákat. Ha ez megvan, jöhetnek a rácsok. Vágjuk méretre, majd ha fenn vannak, locsoljuk meg azzal a lével, amit az alma kiengedett magától. Ne sajnáljuk, öntsük rá az összeset, így lesz a pite garantáltan nem lesz száraz, hanem omlós és puha. Végül a rácsokat kenjük le tojássárgájával, majd mehet a sütőbe, ezúttal már csak 150C-ra kb. 40 percre. (ez sütőtől függően változhat, az a lényeg, hogy akkor vegyük ki mikor a rácsok már aranybarnára pirultak, az almáslé, pedig kellően karamellizálódott.

7. Azt hiszem ez, az utolsó lépés a legnehezebb… Ugyanis miután kivettük a sütőből (ajánlott) egy kicsit pihentessük, míg ki nem hűl. Ezután már könnyű szeletelni, kivenni a piteformából, nyomni mellé egy kis tejszínhabot, és egy finom kávéval megenni az összeset! 🙂

Remélem, hogy tetszik a recept, és kipróbáljátok. Szerintem nagy örömet lehet szerezni vele a családnak, vagy a gyerekeknek így ősszel az iskola kezdés idején, egy kis bátorító süti mindig jól jön 🙂