ITS KARANTÉN TIME#2 +könyvajánló

Folytatódnak a karanténnapok, eljött a mélypont, és a helyzet még mindig kilátástalan. Továbbra sem tudjuk meddig lesz így, azonban ha egy kicsit elvonatkoztatunk a sok negatív információtól, találhatunk egy-két jó dolgot is a kialakult helyzetben.

Számomra szívet-melengető érzés az, hogy a barátaim is otthon vannak. Nem megyünk sehova. Videochat-en kommunikálunk, illetve “egyetemre járunk”. Mintha mi sem változott volna, közben pedig szinte minden.

Folytatódnak egy 20 éves egyetemista lány élményei a karanténról, és a jelenlegi helyzetről.

Pontosan 14 napja, vagyis két hete vagyunk itthon, teljes karanténban. Már kutyát sétáltatni sem megyünk el, csak boltba, és gyógyszertárba járunk. Megvolt az első mélypont, úgy éreztem beleőrülök abba, hogy nem érnek ingerek. Miközben valójában rengeteg inger ér, csak éppen ez most más.

Hétfőn elkezdődött az online oktatás az egyetemeken is. Meglepően jól telnek az órák. Aktívak vagyunk, mindenki felcsatlakozik a skype-beszélgetésbe, segítjük egymást, pozitív hangulatban telnek az “órák”.  Nem így képzeltem, de ez egy hatalmas pozitív csalódás. Az, hogy 20 éves diákok vagyunk, mégis felnőttesen, kezeljük a helyzetet, és talán még komolyabban vesszük az órákat, mintha fizikailag is ott lennénk. Hatalmas tisztelet a tanáraink felé is, akik szintén próbálják kihozni a legjobbat a helyzetből, nagyon segítőkészek, rendesek, bátorítanak, példát mutatnak.

A karantén előtt is sokat olvastam. Nyáron lettem szenvedélyes olvasó, előtte évekig alig vettem könyvet a kezembe. Ez az időszak arra is jó, hogy végre hozzájuthatunk azokhoz a könyvekhez, amik mér rég ott várakoznak a könyvespolcon, vagy épp végre be tudjuk fejezi az aktuális könyvünket.

A karantén tehát remek olvasószoba. Ha esetleg valaki nem találna könyvet, vagy épp a jövőre nézve keres új könyveket, azoknak ajánlok pár címet, ami nagy hatást gyakorolt rám az utóbbi időben.

  • David Nicholls – Mi  című könyve, tökéletes arra, ha kicsit utazni akarunk, még  akkor is, ha ezt csak a képzeletünkön keresztül tehetjük meg. Egy szerelem története, melyen keresztül egy európai körutazáson is részt vehet az olvasó. Vicces, könnyed, de olykor elgondolkoztató, nem kifejezett love-story, kultúrális könyv. Tele múzeumok leírásával, belátást nyerhetünk a művészettörténetbe, és a történelembe. Az író valóban ellátogatott a műben említett helyekre/múzeumokba, így 100%-ban hiteles betekintést nyerhetünk egy olyan helyről, ahova ugyan épp nem tudunk elmenni, mégis úgy érezhetjük akár csak pár órára is, hogy épp vakáción vagyunk.
  • Javer Marías – Beleszerelmesedések című regényét olvastam utoljára, amely egy négyszáz oldalas, letehetetlen olvasmány. A címe ellenére, ez nem egy tipikus szerelmi történet, sokkal mélyebb, lelki mondani valója van a könyvnek. Titokzatos, rejtélyes, szerelmes, elgondolkodtató. Így lehetne jellemezni ezt a csodás művet.

 

  • Irvin D. Yalom – A Schopenhauer-terápa. Yalom sokak számára talán nem ismeretlen. A Schopenhauer-terápia című műve, egy olyan magával ragadó történet, amely egy csoportterápiába enged betekintést. Nem csak a pszichológus segít a pácienseken, hanem a csoport is nagy hatással van a pszichológusra. Különösen egy férfi. Izgalmas, titokzatos, tele okos, és elgondolkodtató sorokkal, amely után nehéz volt megszólalni, mégsem nehéz olvasni. Nem szakmai könyv, mindenkinek szól, átlagos emberekről, egy olyan történet, mely erőt adhat ahhoz, hogy elmenjünk terápiába. Olyan problémákkal fordulnak a páciensek a pszichológushoz, amelyek annyira hétköznapiak, hogy akár rólunk is szólhatna a történet. Bátorítást ad ahhoz, hogy igenis mindenki apró-cseprő problémája, kételye, vagy félelme elég fontos ahhoz, hogy foglalkozzunk vele. Közhelyesnek tűnik, de ezt a könyvet tényleg mindenkinek el kell olvasnia. Én biztosan újraolvasom majd pár év múlva, hiszen biztos mást jelent most 20 évesen, és mást kaphatok majd tőle 30 évesen. Mindenkinek ajánlom.

Maradjunk otthon, próbáljuk kihozni a legtöbbet a helyzetből, és vigyázzunk egymásra, magunkra.

 

 

 

IT’S KARANTÉN TIME!

Magyarországon is tombol a korona vírus. Mindenki erről beszél. Az is akit érdekel, és az is akit nem. Aki csak teheti (és jobban teszi ha megteheti) otthon marad, home-offie-ban dolgozik, pihen, kitakarítja a házat, vagy elővesz egy könyvet.

Bosszantó, hogy mindezt főleg az idősek védelmében tesszük, mégis azt tapasztalhatjuk, hogy most támad kedvük bevásárló körútra menni, új szemüveget csináltatni,vagy gyomírtóért menni a kertészetbe.

Mindenesetre, a saját magunk érdekében is mindenki jobban teszi, ha otthon marad. Ez azonban kihívást jelent. Talán még akkor is ha ez a “kényszerpihenő” eleinte jól jön, mégis az ember sokszor azt akarja amit nem lehet, arról nem beszélve, hogy társas lények vagyunk, szükségünk van impulzusokra, és élményekre. Kontaktba akarunk kerülni az ismerőseinkkel, barátainkkal, családunkkal.

Az idő egyszerre olyan lassan, és észrevétlenül telik, hogy személy szerint észre sem vettem, hogy már egy hete önkéntes karanténba helyeztem magam.

Egy 20 éves egyetemista lány karantén élményei következnek.

Eleinte nem vettem komolyan. Nem szeretek rémhíreket olvasni, vagy híradót nézni. Kicsit szégyen, hiszen kommunikációt tanulok, de egyszerűen nem köt le a hardnews világa.

Legalábbis eddig…

Az egyik egyetemi előadásunk épp az álhírekről szólt. Eleinte olvasással töltöttem az időt a hátsó padok egyikében, aztán elkezdett érdekessé válni az óra. Azt a feladatot kaptuk, hogy keressünk álhíreket a korona vírussal kapcsolatban.  – Még egy remek feladat… – gondoltam magamban.

Ekkor kezdtem valódi, hiteles információkat gyűjteni a vírussal kapcsolatban. Hihetetlen, hogy mindez, csak pár hete volt.

Most egy hete vagyunk “karanténban” a családdal.

Önszántunkból döntöttünk így, mindenki tud home-office-ban dolgozni. A szomszédban élő nagymamánk érdekében határoztunk így elsősorban, akivel nap, mint nap szoros kapcsolatban állunk, Őt akartuk elsősorban védeni. Mostanra már saját magunk védelme miatt is ezt tartjuk a legjobb megoldásnak.

Csak boltba, vagy gyógyszertárba járunk, néha elmegyünk kutyát sétáltatni.

Eltelt az első hét úgy, hogy alapvetően nem mentem sehova. Ez nagyon furcsa. Alapvetően alig vagyok már itthon, egyetemre járok, dolgozok, bulizok, vagy élem a magánéletem.

Ehhez képest ez most óriási változás. Lelassultam, és egy hét után kialakult egy újabb napi rutin, ami azt kell mondjam nem is olyan szörnyű, mint ahogy képzeltem.

Az első pár nap volt a legrosszabb. A húgommal nem tudtuk mi lesz, hogyan találkozhatunk majd a barátainkkal, mi lesz a megszervezett programokkal, koncertekkel, mehetünk-e majd fesztiválra, lemondjuk-e az edzést, vagy a kozmetikust.

De ha boltba megyünk, akkor a barátainkkal miért nem találkozhatunk?

Rengeteg kérdés, és bizonytalanság volt bennünk. Nem tudtuk, milyenek lesznek a mindennapok, nem a jól megszokott rutin határozza majd meg az életünket.

Eltelt egy hét, és nem haltunk bele az unalomba.

Dolgozunk, skype-on beszélünk a barátainkkal, vagy éppen a pszichológussal. Társasozunk, sokat olvasok, (a karantén remek olvasóidő) és sportolok itthon.

Beszélgetünk. Hosszan, és értelmesen. Nevetünk, itthon “bulizunk, táncolunk”.

Most kicsit olyan, mint mikor régen betegek voltunk a húgommal és mindketten itthon maradtunk az iskolából, de már nem voltunk annyira rosszul, hogy ne tudtunk volna együtt játszani valamit, vagy hülyéskedni. Ilyen szempontból, most visszajött a gyerekkorunk, és ezt kicsit élvezzük.

Persze hiányoznak a programok, a nyüzsgés, a barátok, de a lényeg, hogy jól vagyunk.

Ha eltekintünk csak egy pillanatra attól, hogy mi az aktuális helyzet, azt kell mondanom, hogy ez még akár az előnyünkre is válhat.

Most van időnk olyanokra, amiket régóta halogatunk, a Föld pedig kicsit fellélegezhet, és megtisztulhat a levegő.

Kíváncsian várom a következő heteket, hogy milyen lesz a távoktatás az egyetemeken, és milyen hatással lesz ez az életünkre.

Mindenki vigyázzon magára, a szeretteire, próbálja meg okosan kihasználni ezt a helyzetet, és MARADJON OTTHON ha teheti!

Glutén, olaj, és cukormentes brownie

Biztos sokan hallottatok már különböző diétákról, étkezési szokásokról, egészséges életmódokról. Jómagam is glutén és cukormentes étkezem már egy ideje, noha az első két posztból, talán nem erre lehet következtetni. 🙂  Ezentúl egészséges, és különböző allergénektől mentes recepteket fogok posztolni, amiket nem csak azoknak ajánlok, akiknek  odafigyelésre van szüksége ahhoz, hogy betartsák a diétájukat, hanem mindenkinek, aki szeretne egészségeset enni, úgy, hogy még ízlik is neki. Jómagam is, ilyen okokból hagytam el bizonyos összetevőket, azonban a finom ízeket, semmiképpen nem szerettem volna mellőzni.

eszti2.jpg

Íme tehát, egy olyan SZAFTOS, KRÉMES, ISTENI BROWNIE recept, amiről nem lehet megállapítani, hogy nem hagyományos alapanyagokból készült, mégis mindenkit levett a lábáról, és mindezt GLUTÉN, OLAJ, és CUKORMENTESEN!

HOZZÁVALÓK:

  • 320 gramm édesburgonya felkockázva
  • 50 gramm mandula, vagy rizsliszt
  • 45 gramm eritrit – bármilyen édesítővel, vagy akár cukorral is helyettesíthető –
  • 3 evőkanál kakópor
  • 2 evőkanál mandulatej – de szintén ezt bármilyen más növényi, vagy hagyományos tejjel helyettesíthető-
  • 1 tojás
  • késhegynyi szódabikarbóna
  • az elmaradhatatlan csipet só
  • opcionális: a tetejére, vagy bele durvára vágott dió, csokoládé, mandula, akármilyen finomság, amit csak az ember elékpzelhet

TIPP: Ha mandulaliszttel készítitek, omlós, krémes, puha állaga lesz, ha kicsit keményebb, sűrűbb textúrájú sütire vágytok, akkor pedig rizsliszttel csináljátok.

ELKÉSZÍTÉS:

Szerencsére, attól függetlenül, hogy ez nem egy hagyományos összetevőket tartalmazó recept, az elkészítése teljesen hagyományos. Elég hozzá egyetlen tálat bekoszolni, és már repülhet is be az előmelegített sütőbe, 150 fokra.

Talán elsőre lehet, hogy furcsán hangzik az édesburgonya, mint legfőbb hozzávaló, de  ha répából is készül torta, akkor édesburgonyából miért ne lehetne hihetetlenül krémes, finom süteményt varázsolni?

Az édesburgonyának, már a nevében is benne van, hogy ÉDES, vagyis ad a brownie-nak, egy alapvető édes ízt, így kevesebb édesítőre/cukorra lesz szükségünk. Ha még nem kóstoltátok, főzve, vagy akár sütve, mindenképpen pótoljátok ezt a lemaradást, ugyanis, egyesek szerint függőséget okoz. Viccet félretéve, valóban egy finom , kicsit édeskés ízű burgonyáról van szó, amit már bármelyik szupermarketben meg lehet venni.

eszti_1.jpg

Első lépésként tehát, pucoljuk meg a burgonyát, kockázzuk fel, és tegyük fel főzni. Szerencsére, nagyon hamar megpuhul, és már le is szűrhetjük. Ezután egy keverőtálba pürésítsük. Ezt lehet akár egy villával, akár robotgéppel, minék kitartóbbak vagyunk, annál krémesebb lesz, és ez adja majd a sütemény szaftos, puha jellegét.

Ha ez megvan, már túl is vagyunk a “nehezén”, innentől fogva mindent adjunk hozzá a püréhez, és keverjük simára a masszát. Ilyenkor lehet hozzáadni igény szerint az extra hozzávalókat, mivel a brownie puha lesz, és krémes, szerintem valami ropogós nagyon jól passzol hozzá, például durvára vágott dió, mandula, mogyoró, kesudió, ha pedig még krémesebbé szeretnétek tenni, adjatok hozzá egy kis darabokra vágott fehér, vagy étcsokoládét.

eszti5.jpg

Ezután sütőpapírral bélelt tepsiben, 150 fokon, kb. 30-40 percit sütjük. Ez a sütemény nem lesz igazán ropogós, ne ijedjetek meg, ha nehezen akar szilárdulni, ha beleszúrtok egy villát, és tisztán kihúzzátok, a brownie elkészült.

eszi4.jpg

Tálaljátok mascarpone krémmel, tejszínhabbal, friss gyümölcsökkel, vagy egyszerűen, csak önmagában, hiszen úgy is tökéletesen megállja a helyét.

Remélem kedvet kaptatok, és megsütitek, azt pedig még inkább, hogy ízleni fog.

Jó sütést!

Friss, ropogós…Mi az? Hát persze hogy HÁZI KENYÉR!

Azt hiszem abban sokan egyet érthetünk, hogy kevés jobb dolog van egy frissen sült, ropogós, meleg házikenyérnél… Arról nem is beszélve, hogy néha már kissé unalmassá vált a sima bolti kenyér. Horvátországi nyaralásunk során, azonban találtunk egy mennyei kenyeret, amit elhatároztam, hogy itthon is megsütök majd. Ez pedig nem más, mint az ISTENI HAJDINÁS-DIÓS KENYÉR!

 A kenyér története röviden annyi, hogy egy szép nyári napon, a tengerpartról visszatérve az apartmanba, nem volt semmi a hűtőben… Így hát elmentünk a boltba, és egészen véletlenül (mivel a családban senki nem beszél horvátul, így fogalmunk sem volt milyen kenyeret veszünk le a polcról) vettünk egy teljesen átlagosnak tűnő kenyeret -ekkor még mit sem sejtve arról, hogy ez nem egy átlagos bolti kenyér- Visszaérve szépen elővettük a frissen vásárolt dalmát sajtokat, sonkát és KENYERET, ami bőven lepipálta a híres horvát különlegességeket…Annyira elnyerte a tetszésünket, hogy gyorsan megnéztem a kenyér csomagolásán az összetevőket, (kisebb fordítási bajlódások után sikerült is mindent összeszedni) amint pedig hazaértünk, elkezdtem ezek alapján kísérletezni. És így született meg az a bizonyos házi kenyér!

Íme tehát a “HORVÁTORSZÁG IHLETTE HAJDINÁS-DIÓS KENYÉR” recept:

  •  260g teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt
  • 150g hajdinaliszt
  • 90g dió (ez ízlés szerint lehet több kevesebb, nekünk ez a mennyiség vált be)
  • 2 ek. lenmag
  • 1 ek olivaolaj
  • fél ek só
  • 200g meleg víz
  • fél csomag szárított élesztő
  • 1 kk barnacukor
  • 95g langyos víz

(ebből az adagból, egy kb. 700 grammos kenyér lesz)

Elkészítés:

  1. Első lépésként, futtassuk fel egy bögrében a szárított élesztőt a langyos vízzel és a barnacukorral. (amíg ez felfut, vagyis már kellően habzik a teteje el tudjuk készíteni a kenyér többi részét)
  2. Mérjük ki a liszteket, sót, olivaolajat, lenmagot, majd vágjuk össze a diót, (szerintem érdemes időt tölteni vele, és késsel felaprítani, mint darálóval megőrölni, mert úgy nagyon apró lenne a dió, és sokkal jobb látni és érezni a fogunk alatt a nagyobb diódarabokat amit késsel így akkorára vághatunk, amekkorára szeretnénk) majd mehet bele a meleg víz. Most pedig jöhet a piszkos munka, a dagasztás!

  1. Mikor már elkezdett a tészta valamennyire összeállni (először úgy tűnhet, hogy kevés a víz, de ne ijedjen meg senki, ha beleöntjük az élesztős keveréket, már tökéletes lesz a massza) öntsük bele a felfuttatott élesztőt, és dagasszuk tovább, addig amíg a tészta jó ruganyos nem lesz, és összeáll egy gombóccá. Ezután takarjuk le egy konyharuhával, és hagyjuk megkelni kb.30 percig.(tipp: mielőtt magára hagyjuk a tésztánkat, érdemes alálisztezni, hogy a kelesztési idő után, könnyen feltudjuk majd szedni a tálból)

  1. Ha letelt az fél óra, jöhet egy újabb gyúrás. Jól dögönyözzük át a tésztát (ha szükséges adhatunk hozzá még egy pici lisztet) majd ismét hagyjuk magára letakart konyharuha alatt újabb 30 percre.

  1. Mikor ez a pihentetési idő is letelt, következhet az utolsó dagasztás, és pihentetés -szintén 30perc-. A kelesztések után egy szépen megduzzadt tésztát fogunk kapni,ami ilyenkor már készen áll, hogy bemehessen a sütőbe 150C-ra kb. 70 percre. Fontos, hogy az utolsó kelesztés után, már ne gyúrjuk át, hagyjuk, hogy a tészta levegősen mehessen sülni. Rakhatjuk tepsibe, vagy akár püspökkenyér formába, én egy vájlingban sütöttem, hogy kör alakú legyen, a lényeg, hogy egy kicsit olajozzuk ki a formát, amibe sütjük.

  1. Ha kisült a kenyér, vegyünk ki a sütőből, és egyből borítsuk ki a formából (mivel sütés előtt kiolajoztuk, könnyedén ki fog csusszanni bármilyen formából). Pihentessük rácson, majd mikor már nem forró, vágjuk meg, és faljuk fel! Najó, talán sok lenne egyszerre az összes… 🙂 A kenyér illata mennyei, az ízéről nem is beszélve, és zacskóban tárolva napokig puha marad.

 Remélem, hogy tetszik a recept, és egy ráérősebb napon ki is próbáljátok. Sajnos kicsit időigényes, (mivel összesen 1,5órát kel a tészta) és a kenyérsütés sokak számára bonyolultnak, és nehéznek tűnhet, de higgyétek el, hogy nem az, szerintem mindenkinek sikerülhet, a jóleső érzés, és mennyei ízek, pedig nem maradnak el!

Jó sütést Mindenkinek!

Hamisítatlan őszi íz…vagyis almás pite!

Csípős reggelek, széltől susogó fák, őszi bakancs, és tökfaragás… Mi sem jellemezhetné jobban az őszt, mint ezek a szavak? Megvan… Az ALMÁS PITE!

 

Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy az almás pitét (majdnem) mindenki imádja. Általában tipikusan ez az a sütemény, amit Nagymamáink készítettek nekünk, egy hétvégi látogatás alkalmával, vagy csak mert annyira szeretnek minket. 🙂

img_3577.JPG

Nem kérdés, hogy remekül tudják elkészíteni ezt a süteményt, (persze ahány ház, annyi szokás, de olyan nagy különbségek csak nem lehetnek a piték között) de mégis mertem venni a bátorságot, hogy egy kicsit felturbózzam a jól bevált receptet, és valami újabbat kreáljak belőle. Így született meg a feltúrbózott, extra finom almáspite!

Íme tehát a recept, azzal a bizonyos EXTRA hozzávalóval:

a pitéhez:

  • 250g liszt (most teljes kiőrlésű lisztet használtam, de jó a finomított is)
  • 150g hideg vaj
  • 40g cukor
  • 60g hideg víz

az almás részhez:

  • 2db nagyobb alma
  • 50g barna cukor
  • 1 csapott teáskanál fahéj
  • fél citrom leve

a krémhez:

  • 200g krémsajt (mascarpone sajtot használtam)
  • 4 evőkanál cukor
  • 1 tojás
  • vanília aroma (de nyugodtan lehet használni vaníliás cukrot is, csak akkor kevesebb cukor kell bele)

Elkészítés:

  1. Először készítsük el a pite tésztát, ugyanis ennek, majd pihennie kell egy kicsit a hűtőben. Addig pedig lesz időnk elkészíteni a pite többi részét. Az összes hozzávalót mérjük ki, és robotgéppel, vagy akár a kezünkkel dolgozzuk össze. Mikor a hozzávalók összeálltak egy gombóccá, csomagoljuk fóliába és fél órát pihentessük a hűtőben.
  2. Ezután állítsuk össze, azt a bizonyos EXTRA részét a pitének. Itt is roppant egyszerű a feladat, mert minden hozzávalót belerakunk egy tálba, és egy villával simára keverjük.img_3550_2.JPG

 3. Az almákat pucoljuk meg, vágjuk ki a magházat, majd vágjuk fel vékony cikkekre. Dobjuk egy nagy tálba,szórjuk meg a barna cukorral, és fahéjjal, majd nyomjuk rá a fél citrom levét. Ezután jó alaposan keverjük össze, majd hagyjuk állni, hogy az alma kiereszthesse a levét.

img_3551.JPG

4. Ha letelt a fél óra (ezalatt pont kényelmesen elkészülhet az almás és krémsajtos része a pitének) vegyük ki a hűtőből a tésztát. Először a tészta kb. 2/3-ra lesz szükség, (a maradékot csomagoljuk vissza a fóliába és rakjuk vissza a hűtőbe) amit lisztezett felületen kb, fél cm vastagságúra nyújtunk, akkorára amekkora belefog férni egy 23cm átmérőjű piteformába. A tésztát jól egyengessük bele majd takarjuk le alufóliával és szórjunk rá babot nehezékként. Ezután már mehet is a 180C-ra előmelegített sütőbe 10 percre.

img_3557_2.JPG

5. Ha letelt a 10 perc, vegyük ki, és szedjük le róla a babot, és az alufóliát, majd tegyük vissza ismét 10 percre. Ezalatt pedig készítsük el a tetejére a rácsokat. Vegyük ki a hűtőből a maradék tésztát, és hasonlóképp, mint az előbb ezt is nyújtsuk ki. Most pedig egy pizzavágóval/késsel, vágjunk belőle kb. fél cm vastag csíkokat.

img_3561.JPG

6. Ha letelt az újabb 10 perc, vegyük ki a pitét, és kezdődhet a rétegezés! Először kenjük rá a krémsajtos keveréket, majd rendezzük el rajta az almákat. Ha ez megvan, jöhetnek a rácsok. Vágjuk méretre, majd ha fenn vannak, locsoljuk meg azzal a lével, amit az alma kiengedett magától. Ne sajnáljuk, öntsük rá az összeset, így lesz a pite garantáltan nem lesz száraz, hanem omlós és puha. Végül a rácsokat kenjük le tojássárgájával, majd mehet a sütőbe, ezúttal már csak 150C-ra kb. 40 percre. (ez sütőtől függően változhat, az a lényeg, hogy akkor vegyük ki mikor a rácsok már aranybarnára pirultak, az almáslé, pedig kellően karamellizálódott.

img_3562.JPG

7. Azt hiszem ez, az utolsó lépés a legnehezebb… Ugyanis miután kivettük a sütőből (ajánlott) egy kicsit pihentessük, míg ki nem hűl. Ezután már könnyű szeletelni, kivenni a piteformából, nyomni mellé egy kis tejszínhabot, és egy finom kávéval megenni az összeset! 🙂

img_3576.JPG

Remélem, hogy tetszik a recept, és kipróbáljátok. Szerintem nagy örömet lehet szerezni vele a családnak, vagy a gyerekeknek így ősszel az iskola kezdés idején, egy kis bátorító süti mindig jól jön 🙂

 

Helló Világ!

Üdvözlet a(z) Cafeblog honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Cafeblog előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!
Sok sikert!